"Ha ez a szép
rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra… "
De jó volna
mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
Mindenszentek délutánján
olyan csodás idő volt, hogy fogtuk magunkat és elkirándultunk a
Margitszigetre,de ennek más oka is volt...rám jött ugyanis a
fotózhatnék már reggel,a temető felé menet ,nos,ez igen csak ritkán
jellemző rám, mert általában úgy szokott lenni,hogy rám jön a
kirándulhatnék és mikor már nyakig benne vagyok a természetben,
akkor "juteszembe", hogy a gép meg otthon maradt.
Hát most
egyáltalán nem így történt:)
A képekhez
még csak annyit,hogy mivel napszemcsi volt rajtam, igazából azt meg
se néztem milyen lesz, vagy milyen lett a kép,ugyanis én csak
kinéztem magamnak miteccik , aztán lelőttem....a végeredményt már
csak otthon láttam, mikor a gépen megnyitottam
őket...
Szemezem a
szőlőt, az édes, ragadós lé csurog végig a karomon , talpam is
ragad a kövön, gondolataim valahol messze járnak ,
lassan éjfélt üt az óra, hát kivárom...
Óvatosan
öntöd a nedűt az üvegbe, halántékodon dagad az ér,ahogy
koncentrálsz, pedig nem élet-halál kérdése az egész, s most mégis
félre cseppen, ujjaddal ügyesen megállítod, miközben szalad az
üvegfalon a föld felé, s így soha el nem éri azt...
Lustán
nyújtózik álmában a teraszon az eb, neki marad a kinti lét ma éjjel
és a telehold, a süninek pedig a finom kutyatáp ,melyet
fújtatva ropogtat odalent a kertben, nem zavartatja magát, lehet,
hogy kitették neki...
Kolleganőm
vett tegnap egy 25 grammos Sportszeletet, hagyományosat,mert azt
szereti...és nem hiszed el,mi történt?
Hát NYERT!
nem is akármit, egy 25 grammos Sportszeletet, hagyományosat,amit
szeret...ma eljött velem ebédelni és útközben én is vettem egy 25
grammos Sportszeletet,hagyományosat,mert azt szeretem...és lám mi
történt? NYERTEM! Méghozzá egy 25 grammos
Sportszeletet...na?
- Na gyerekek, csütörtökön kezdődik a suli, vége a nyárnak, hm?-
mondja kissé kérdőn kijelentve a tutit az anyuka a három
gyerekének, akik körülötte heverésznek a Dunabogdányi föveny
homokjában, tőlem épp egy karnyújtásnyira...
A
túlságosan nagy érdeklődésre való tekintettel, pontosabban amiatt ,
a ma esti kobuci elmaradt, "Tudod ki áll sorba?!"
felkiáltással...helyette és mindenért is egyben, kárpótolt minket -
engem és még sokan másokat legalábis igen - a Qiumby.
Olyannyira,hogy a koncert
legeslegvége előtt pontosan "eggyel", uszkve kettő óra és húsz perc
könyörgés után, mégis csak eljátszották nekünk a világ legszebb
szerelmes dalát...mondhatni grátisz:)
Előre
szólok, Nia...már megint:)
Vagyis non stop nia...nincs megállás. A heti egyről eljutottam a
heti háromig. Nem tudom hogy lesz ez majd ősztől, de nem is agyalok
ezen, csak hagyom,hogy történjenek a dolgok...most épp szünetel a
jóga, úszni meg tömegben nem igen szeretek, kikészít ,ha nem tudok
a saját tempómban haladni, arra maradnak a hétvégi tavak,
folyók és egyéb nyalánkságok.
Jaj ez a nia, már megent...
Esküszöm, ha én egyszer beleszerelmesedem valakibe, vagy valamibe,
az nehezen múlik el, sőőőőt!, imádom,ahogy egyre inkább magával
ragadnak az érzéseim,vagy szépen mondva, fokozódnak az
érzelmeim. Ez így helyes...?:)
Arnold
elveszett és a gazdija több,mint egy hónapja már, hogy
rendületlenül keresi.
Szinte
naponta szembe jön velem a fotója.
A fészbukon
hetente készül új felhívás róla, de ezen kívül bárhová megyek
Óbudán, vagy akár nálunk Csillaghegyen - még a mi pici utcánkban is
!-, lent a Római parton, minap pont a Lupa -szigetnél láttam
kifüggesztve a képét és a kérést...olyan jó lenne, ha egyszer végre
ő maga jönne szembe, ő maga, Arnold kutyus.
Nézzétek
csak,milyen egy fiatal, gyönyörű és egészséges állat, azóta
remélhetőleg már befogadták valahol...nagyon jól tudom milyen
érzés, amikor elvész a házi kedvencünk, nálunk is történt már ilyen
baleset, ám pont ezért azt is tudom, micsoda boldogság,amikor végre
hosszú idő után haza hozzák.
Biztos
vagyok benne, hogy Arnold is hamarosan visszakerül a régi
gazdijához, de hogy miképp, arról fogalmam sincs.
Nyitott
szemmel járok a környélen, de nincs rá biztosíték,hogy pont
errefelé él valahol, ezért is gondoltam úgy, hogy több szem
többet lát- alapon felteszem a blogomba ezt a rövidke kis
filmet róla.
Tegnap aztán
nagy bánatomra megtudtam azt is,hogy ez volt az utolsó jóga
„foglalkozás” (micsoda hülye kifejezés, de más nem jut most
eszembe) ezen a nyáron ,mert a suli bezár a jövő héten és egész
nyáron mást se csinálnak majd odabent,mint átszerveznek, de ezt
most hagyjuk, mert hosszú történet és felettébb idegesítő, sebaj,
találkozunk szeptemberben, iskolakezdés után...szóval nyújtóztam
egy jó nagyot a végén, sóhajtottam is mélyről és
hosszan, aztán futás,nehogy elkéssek akoncertről,
amire már több,mint egy hete készülök lélekben.
Történt
pedig,hogy ezen a mindent felülmúló, szavakkal nem leírható, csodás
hétvégén olyannyira sokat és persze nagyonnagyon , mondhatni apait
és anyait beleadva táncoltam a kövön, hogy a talpam éle bele
fájdult, de nagyon...szerencsére ez csak az utolsó nap hozadéka
volt, így nem is törődtem vele végig, de hát vessek magamra, minek
ugrálok, pörgök-forgok annyit csakúgy,önfeledten, ugye? Naná, hát
persze,hogy ott kezdődik a baj, ha az ember nem figyel...pedig
de!Mi mást tennék tánc közben,mint figyelek...magamra,a többiekre,
a tanárra és persze az érzéseimre, az érzeteimre. Esküszöm, nem
vettem észre,hogy fájna bármi is, vagy esetleg valami, de főleg nem
a talpam külső éle...mindegy, megtörtént és aztán a lényeg,hogy
utólag fájt.
Igen, akkor én most kicsit
elmegyek, nem sok időre, azaz hogy de...mert az idő relatív ugye,
ha tartalmasan töltjük, azonnal többnek tűnik. Sokkal többnek,mint
úgy általában, amikor csak úgy tesszük a dolgunkat, rutinból éljük
a megszokott hétköznapokat. Ám ha az életünk hirtelen megtelik
valami egészen új tartalommal, akkor 3-4 nap felér egy hónappal,
egy évvel, vagy még annál is jóval többel.
Úgy érzem, azaz hogy szívem mélyén inkább remélem, lassan végére
érünk a teszt üzemmódnak, és végre helyre áll a blogmotor.
Amennyiben valamit tévesen ítélek meg, például hogy ami itt folyik
hete óta az mégsem egy teszt, hanem a jövő kezdete, akkor
tisztességesebb lenne ezt face to face közölni velünk, nem
áll semmiből szerintem...nem tudom,jártatok-e már úgy,hogy bekötött
szemmel forgattak titeket ide és oda... Nem? Akkor nem is kívánom
nektek, nem jó élmény ugyanis.
・ Neked
van gyereked? - kérdezi nagyon halkan, szinte a fülembe súgva,
egészen közel hajolva hozzám a lány az öltözőben, úgy,hogy ne
hallja más.
・ Nem, sajnos nem jött össze, pedig nagyon
szerettem volna, de hát Istenem, majd a következő életemben...nem
érdemes a sors ellen küzdeni, igaz? Amúgy meg nincs ezzel semmi
baj, kaptam helyette egy férjet, aki felér legalább hárommal
- mondom neki nevetve, Ő pedig visszamosolyog , miközben
válaszol:
・ Pont hármat néztem ki belőled ...Te olyan
nagyon anyukás vagy, el se tudom képzelni,hogy nincs körülötted
gyerek.
・ Talán pont azért,mert tényleg mindig van,mióta
csak az eszemet tudom. Néha felnőttnek képzelik magukat ők is, de
mindig kiderül róluk, hogy egy fenét...olyanok, akár csak én.
Namármost, bevallom őszintén, nagyon utálom a láncreakciós
leveleket, a legtöbb „fennakad a szűrőmön” és kapásból törlöm őket,
merthogy felesleges szerver-terhelésnek tartom ezt a
továbbküldősdit, de van közöttük olyan, amit elolvasok, mielőtt
megnyomom a dilét gombot a klaviatúrán, illetve nagyon ritkán, de
létezik az a fajta IS,amit ott hagyok a postaládámban és
pihentetem...
Ez utóbbiak közé tartozik ez a levélke IS, ami szombaton futott be
hozzám előszörre, a következő szöveggel:
Történt
pedig,hogy az immáron 92 éves Jenőbácsihoz a minap becsöngetett két
számára ismeretlen ember, s miután elhadarták jövetelük célját,
konkrétan azt ,hogy akkor ők most bemérnék odabent a gáznyomást,
nem úgy történtek a dolgok, ahogy azt elsőre
elképzelték...
Történt pedig,hogy fogta magát az idő és se szó, se beszéd,
egyszerűen kitavaszodott, mondhatni kérdés nélkül.Szerencsére ez
egy igen jó tulajdonsága az időnek, ami ellen nem illik tiltakozni,
sőt, igazából csakis örülni lehet neki, így hát örültünk
mindahányan,hogy a tavasz végre ide ért...
„A
kereszténydemokrata Harrach Péter és Rubovszky György egyetért
azokkal a módosító javaslatokkal, amelyek értelmében
vendéglátóhelyeken és munkahelyeken zárt helyiségben is rá lehetne
gyújtani.
Minden vendéglátó-ipari egységben és minden munkahelyen lehetőséget
kell biztosítani arra, hogy zárt térben, másokat nem zavarva, akik
úgy gondolják, hogy elszívnak egy szál cigarettát, azt megtehessék
- mondta Harrach, hozzátéve: a dohányzás káros, de a társadalom
számára a fanatikus megoldások talán legalább annyira
károsak.”
/Forrás/
Nővérem
ajándékot küldött az unokáknak a távoli Firenzébe, ám mivel
repülővel érkezett a pápó, és 10 kiló volt a súlyhatár, így a
gyerekek most „csak” pénzt kaptak... fejenként pontosan 20 eurót
küldött nekik a nagyi.
Egészen eddig
úgy gondoltam, ha valaki nem töri, hanem folyékonyan beszéli a
nyelvünket attól függetlenül,hogy más nyelvet is pont úgy és
annyira , akkor feltehetőleg nem csak beszélni, de olvasni is
megtanult, ám tegnap ismét rá kellett jöjjek, hogy én sem vagyok
tévedhetetlen, ugyanis ha valaki annak ellenére,hogy több helyen is
kiveri a szemét a felirat,amelyen elég nagy és feltűnően színes
betűkkel felírva áll,hogy lécci a fürdőrucidból a vizet a vizes
blokkban kicsavarni, köszönöm...(nagylevegő ) és ennek
ellenére mégis csak oda csorgatja, ahova nagyon nem kéne, akkor a
kulturált viselkedés egyáltalán nem nyelvtudás
függvénye...pláne.
Mostanában
folyamatosan kattog az agyam valamin, nehezen jutok dűlőre, hiszen
az érvek jönnek és mennek pro és kontra, és mikor épp azt mondanám
fehér, akkor azonnal kiderül hogy mégis csak fekete és bár az élet
sokszínű és pálcát sem törhetünk senki felett, vannak dolgok,
amelyek csak egy színnel bírhatnak és igenis a pálca valamelyik
irányba törni fog, s ha minden igaz,akkor a törvényesség
felé...
Emilben
kaptam és úgy döntöttem nem küldöm tovább, hanem egyszerűen
megosztom veletek, mert hát tudjátok hogy van ez... jön még a
borúra derű,meg különben is...:)
Fogod a
vödröt, beteszed az autóba. Fogod a kannákat,megtöltöd őket vízzel
és beteszed az autóba. A sampon és a kefe rutinból a csomagtartóban
...aztán fogod az autót és elgurulsz a benzinkúthoz, ahol beállsz a
Kézi autómosóba, kiszállsz, kiveszed a kannákat, kihelyezed őket a
falhoz, megtöltöd vízzel a vödröt, fogod a sampont és a kefét. ..és
aztán szép komótosan neki állsz lemosni az autót.
Porcogóóóóó - Vicces szó igaz? Jókat lehet rajta röhögni, de nem?Próbáld csak ki! Mondd szépen lassan, tagolva : por-co-góóó...na? Vicces? Tudsz rajta vinnyogva röhögni? Úgy, hogy közben potyognak a szemedből a könn...
Leborulok előtted - Barátnak lenni, lelki társnak ezen a világon, a legszebb dolgok egyike. Megosztani a szépet ,a jót, s a bajban segítő kezünket nyújtani, ez minden, mi összeköt. De meddig tudjuk feloldani a másikban a magányt, a ki...
Annyira törékeny... - Üresen és tisztán áll az asztalon, csillogva hívogat, az egész annyira átlátszó, de mégis… Finoman nyújtom a kezem, épp csak egy picit, pont annyira, hogy elérjem a boros palackot. Töltök. Klu...
A
túlságosan nagy érdeklődésre való tekintettel, pontosabban amiatt ,
a ma esti kobuci elmaradt, "Tudod ki áll sorba?!"
felkiáltással...helyette és mindenért is egyben, kárpótolt minket -
engem és még sokan másokat legalábis igen - a Qiumby.
