Kettő az egyben
Taragreen azt kérdezi tőlem, mit vinnék magammal, ha egy lakatlan szigeten kötnék ki?
Vinnék én sok mindent, de Tara nem engedi, Tara szűkít!
Azt mondja, mindenből csak kettőt vihetek. Mármint zenéből,filmből és könyvből is...
Nos, remélem hamar rám találnak, mert azért nem mindegy,hogy évekig kell ugyanazt néznem, olvasnom és hallgatnom, vagy csak ideigóráig... Persze majd ott kiderül,hogy jól döntöttem-e és ha nem egy mérges kígyó harapásába,hanem a dögunalomba pusztultam bele, akkor tévedtem...Márpedig tévedni emberi dolog.
Például én elhiszem Tarának,hogy ahová kerülök, ott minimum lesz egy computer,aminek segítségével a filmeket megnézhetem és a zenéket meghallgathatom. Ahol azonban van számítógép, ott esély is adatik a világhálóra.Ha pedig van netem,máris megmenekültem a magánytól. Onnantól kezdve enyém a világ!Annyi filmet és zenét töltök majd le magamnak, amennyit nem szégyellek. Ja?És persze könyvet is. És ha ez sikerül, már nem is vágyom majd arra,hogy megtaláljanak. Sőt, ha majd a hajó közeleg, inkább jól elbújok, mert végre élhetek a hobbimnak, juhéjj!!!!
Szerintem igazán boldog életem lenne ott a természet lágyölén, körbevéve ennyi ínyencséggel.
De tudom, ez mind csak álom marad , legalábbis mese. De a mese jó dolog, mindig is imádtam a meséket. És persze mesélni is....
Így feltétlenül magammal vinném a Mary Poppinst, egyik legkedvencebb mesekönyvemet. Mellé pakolnám persze az Utas és a holdvilágot, mert a szépirodalom is fontos,igaz?
A filmek közül a kis Pocahontas modern kori változatát cipelném magammal a kis pendrájvomon, a The New World c. filmet, hogy ne feledjem el a szerelem érzését soha, és hogy ne is vágyjak rá többé , mert ez a film aztán maga a kettő az egyben, az ziherr...!
Ám az sem járja,hogy belesüllyedjek a nihilbe, így feltétlenül magammal vinném a Brian életét, de csakis a magyar szinkronnal, mert azt úgy érdemes. Míg nézném, biztos,hogy egyből otthon érezném magamat és az is ,hogy a maradék honvágyam is elmúlna tőle seperc alatt...
Zene? Nos, ha megunnám a kabócák ciripelését, a tenger zúgását, a fák susogását, a pampafűéről már nem is beszélve, akkor biztos azon gondolkodnék,hogy a sok nyugalom után végre valami vérpezsdítő és persze nagyon férfias zene dukál, így választottam ki Paolo Conte zenéjét,hm...de mivel az éremnek két oldala van, így Lisa Hannigan lenne a másik...
S hogy a lelkemnek még jobb legyen a dolga, természetesen vinnék magammal komolyzenét is,de abból sem a szomorút, sőt!
Brahms és Dvořák között vacillálok...na jó, legyen az első.Ha véletlenül ugyanis kiderülne,hogy mégsem vagyok egyedül a szigetemen, akkor legalább megkérdezhetem majd az arra járó őslakostól,hogy izé...: "Mondja kérem!Szereti Ön Brahmsot...?"
Így illik ugye?
És ha igen, akkor bált rendeznék neki, igazi álarcosat és ott egész este a La Folia szólna nekünk. Hadd tudja meg Ő is, mijaza kultúra....
Ha erre jár Velaxin és Chiliii és Choki, akkor megkérdezem őket is,hátha van kedvük beszállni a játékba. No meg mindenkitől, aki bekukkant hozzám. Ne fogjátok magatokat vissza, elvégre soha nem lehet tudni mit hoz a jövő... nemdebár?:)
- 2010-02-15 11:50:36
- évi.
- (hozzászólások: 40) Hozzászólás RSS
taragreen
Van CD lejátszó és számítógép is. Viszont,mivel világvége van, internettel sajnos nem szolgálhatok...:)
Pont ilyenre gondoltam!
Klassz...ahogy Hannibál mondaná..:))